Felforgató gyakorlatok

Iris Dressler & Hans D. Christ - Magyar Képzőművészeti Egyetem, Intermédia Tanszék, 2010. február 12.

A stuttgarti Württembergischer Kunstvereinben bemutatott Felforgató gyakorlatok kiállítás – aminek az anyagaiból egy válogataás jelenleg a Trafó Galériában megtekinthető - azokra a kísérleti és konceptuális művészeti gyakorlatokra öszpontosít, melyek a katonai diktatúrák és a kommunista rendszerek hatása alatt szökkentek szárba Európában és Latin-Amerikában az 1960-as és a 1980-as években. A több, mint nyolcvan művészi állásfoglalást felmutató kiállítást egy tizenhárom fős nemzetközi kurátorcsoport hozta létre a Kunstvereinnel szoros együttműködésben, két éves munkafolyamat során. A stuttgarti kiállítás nagyjából nyolcvan művésztől több mint háromszáz művet mutatott be.

A kiállítás kilenc szekciója a művészi munka körülményeire és stratégiáira fókuszál az NDK-ban, Magyarországon, Romániában, a Szovjetunióban, Spanyolországban, Chilében, Brazíliában, Argentínában és Peruban, s mindezeket a rájuk nehezedő kulturális és politikai elnyomás különböző vonatkozásaival együtt mutatja be. Ennek során az eltérő környezet helyi és időbeli sajátosságaira, valamint a közöttük fennálló összefüggésekre egyforma hangsúly esik.

A project mögötti hálózat egy korábbi kutatási projekre “Élő (radikális) emlékezet. VIVID [RADICAL] MEMORY” vezethető vissza, amely az University of Barcelona, a Württembergischer Kunstverein és budapesti C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány együttműködésében valósult meg. Mintegy ennek a kutatási projektnek a folytatásaként a “Felforgató gykorlatok” kiállítást a Württembergischer Kunstverein hozta létre együttműködve a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvánnyal és San Sebastian-i Arteleku kulturális központtal.

A kiállítás felvállalja a konceptuális művészet kiterjesztett értelmezésének és a térkép átrajzolásának kísérletét, melyek megalapozása jóval túlmutat az anglo-amerikai kánon határain. Erre való tekintettel a vonatkozó interdiszciplináris, kollaboratív és szociopolitikai adottságok különös hangsúlyt nyertek - azaz a vizuális művészet, a politika, a társadalom, az akadémia, az építészet, a formatervezés, a tömegmédiumok, az irodalom, a tánc, a színház, az aktivizmus stb. közötti paradigmaeltolódások, melyek ezekből az adottságokból következtek.

Mindezen túl a fókusz olyan művészi gyakorlatokra esik, melyek nemcsak a művészet konvencionális fogalmára, intézményeire, a művészet és a közönség kapcsolatára vonatkozó radikális kérdéseket fogalmaztak meg, hanem ugyanakkor felforgató módon keresztezték a cenzúra struktúráit és szembehelyezkedtek a fennálló hatalmi rendszerekkel. Itt a test, a nyelv és a nyilvános tér képviselik az ellenállás sarkalatos eszközeit, szimbolikus és performatív értelemben egyaránt. A médiumok és a terjesztő csatornák kisajátítása pedig – különösen a postaszolgálaté – szerteágazó hálózatok létrehozásában töltött be kitüntetett szerepet (Kelet-)Európa és Latin-Amerika között.

Ahelyett, hogy a kiállítás egy széles körű, homogenizált párbeszédet kezdeményezett volna, inkább néhány specifikus kérdésre és problémára reflektál. A rendezése során az egyes országok kurátorai saját elképeléseik szerint, egyénileg kialakított bemutatási modellek szerint dolgoztak. Különféleképpen közelítették meg az efemer, a gyakran idő és helyspecifikus műalkotások bemutatásának a problémáját. Eképpen a kiállítás formális szinten, mint egy polifonikus szabadfutásként, egy többdimenziós feltérképezésként is megélhető.

 

Hans D. Christ és Iris Dressler 2005 óta a stuttgarti Württembergischer Kunstverein igazgatói. 1996-ban megalapították Dortmundban a Hartware MedienKunstvereint, amelyet 2004-ig irányítottak.